A streetfotózás fontos kérdése, hogy hol húzódik az a határ, amelyet nem szabad, vagy nem illik átlépni. Ma már elképzelhetetlen az, ami a múlt században még megszokott volt, hogy kérdezés nélkül fényképezzük az embereket az utcán. Erről főként a közösségi média tehet, mert a nyaralási fotók, vagy csak az úgy, tetszőlegesen készültek, azonnal röppennek fel a Facebookra. Ott pedig az egész világ látja őket, és a mesterséges intelligencia, meg a rossz szándék ötvözésével az is megállapítható, hogy kik azok az idegenek, akik velünk együtt – véletlenül vagy megkomponáltan – rákerültek a fotóinkra. Az ebből eredő kínos helyzetek elkerülésére nem árt önmérsékletet gyakorolnunk, és bár a téma sokszor csábító, ne fényképezzünk úgy embereket, hogy azok felismerhetők legyenek. Erre nagyon határozott jogi szabályázás is létezik, de ennél erősebb az adott ország szokásvilága, erkölcse. A mohamedán országokban például kifejezetten veszélyes arcokat, de főleg nőket fényképezni. Ilyenkor jön az, hogy az ember stikában kattintgat, és nagyon boldog, ha sikerül összehoznia egy közepesen tűrhető szociofotót.
Az itt látható galériában olyan képeket tettem közzé, amelyek az etikus és nem etikus megítélés határvonalán egyensúlyoznak, tehát megosztók. Biztosan lesznek olyanok, akik elfogadhatóknak tartják őket, másokat viszont megbotránkoztat. Én nem foglalok ebben állást, nézzék meg a kínálatot, és írják le a véleményüket, gondolataikat a kommentekbe. Remélem, megértik, hogy ezt a kényes tartalmat csak a regisztrált és bejelentkezett látogatók tekinthetik meg. A képek ellopását nem tudom megakadályozni, de aki ezt teszi, a további megosztásukkal maga vállal felelősséget.