A Covid első hulláma idején, 2020. március 12-én készítettem ezt a sorozatot Budán, a Csalogány utca környékén. Az akciót kijárási tilalom nehezítette.
A kihalt utcák megfoghatatlan és misztikus atmoszférát hordoznak magukban, amikor a fényképezőgépünk lencséjén át rögzítjük őket. Az üres járdák, a bezárt ajtók és az elhagyatott épületek elnyújtott árnyékai mind a városi csend és magány jelképei. A fény és az árnyék játéka ilyen helyzetben még hangsúlyosabbá válik. A nemrég még élettel teli utak most üresen sávok, mintha visszhangot adnának a múltnak. A nap fénye hosszú árnyakat vetít a falakra, és rejtélyes, fel-felvillanó fényeket hoz létre, amelyek megragadják a figyelmünket.
A néptelen utcákban a természet újjáéledését érezzük. A repedezett járdák között a növények mintha máris hajtásokat eresztenének, miközben a falakat a hatalmas fák ágainak fenyegetik. A természet és város egymásra találása elhagyatottságot és időtlenséget sugall, amelyre csak ilyen speciális helyzetben van a lehetőségünk rácsodálkozni.
Az elhagyatott utcák fényképezése lehetőséget kínál arra, hogy felfedezzük a város rejtett titkait. Figyelmünk olyan részletekre is ráirányulhat, amelyeket máskor figyelmen kívül hagynánk. Az elhagyott tárgyak, a kopott feliratok és az üres ablakok mind történeteket mesélnek arról, hogy valaha milyen élettel teli volt ez a hely.
A misztikus hangulatú utcák fényképezésekor a képek átörökíthetik az elhagyatottság érzését, a városi magányt és a múlt visszhangját. Az üresség olyan kompozíciót teremt, amely a fények megfelelő használata által létrehozott képek titokzatosságát erősítik.
