Ez a kép erős városi átmenetérzetet közvetít: egyszerre szól a múltról, a pusztulásról és a jelen harsány reklámnyelvéről. A háttérben álló, vakolatát vesztett tűzfalak nyers, sebzett felülete nagyon szépen ellenpontozza az előtérben kifeszített, steril motoros molinót. A fotó egyik legérdekesebb feszültsége éppen ebből fakad: a reklám a szabadságot, az utat, a dinamizmust ígéri, miközben mögötte egy lepusztult, üres városi sebhely látszik.
Kompozíciósan a kép jól működik, mert a vezetékek, faágak és függőleges oszlopok sűrű hálója kissé nyugtalan, szinte kaotikus ritmust ad, amit a molinón látható országút perspektívája ellenpontoz. Ettől a kép nem pusztán dokumentatív, hanem hangulati is: benne van Budapest egyik ismerős arca, ahol az ideiglenesség, az átalakulás és a reklámfelületek világa egymásra csúszik.
Streetfotós szempontból nem az emberi jelenlét dominál, hanem inkább a városi felületbeszéd: falak, hirdetések, nyomok és rétegek mesélnek. Emiatt erős, gondolati kép, különösen akkor, ha a város rejtett ellentmondásait keressük.
