Csehországi társasutazáson vettem rész, és közben megpróbáltam fotókat készíteni az érdekesebbnek vélt emberekről. Nem ment könnyen, mert ez az utazási forma szüntelen mozgással, helyváltoztatással jár, ráadásul a csoport negyvennégy főt számlált, ami egy kisebb hadsereg. Bárhogy helyezkedtem és forgolódtam, mindig belelógott valaki a képbe, így egy idő után feladtam. Kompozícióról szó sem lehetett, ahogy esik úgy puffan alapon készítettem a képeket, de talán így is sikerült néhány különös egyéniséget találnom. A róluk készült képek hemzsegnek a technikai és egyéb hibáktól, de azt hiszem, ebben az esetben, amikor az ember csak sodródik, ez nem befolyásolhatja a végeredményt, vagy inkább a végső célt, ami nem más, mint annak bemutatása, milyen sokfélék vagyunk.