Ez a kép tipikus példája annak, amikor az utcai fotós Clint Eastwoodot játszik, és „csípőből tüzel”. Gyanútlanul mendegél, kezében a géppel, és egyszer csak ott terem előtte a téma. A baj csupán az, hogy túl közel van, és minden a pillanat töredéke alatt megy végbe. Nincs idő élességállításra, komponálásra, ráadásul a téma alig egy-két lépésre van tőle, így ha ráemelné a gépét. biztosan lebukna. Jó esetben a beszélgetők felvennének valami pózt, rossz esetben kapna tőlük apait, anyait. De ez a történet annyira elbűvölő, hogy kár lenne kihagyni. Jön tehát, aminek jönnie kell: látatlanból lő egy sorozatot (szerencsére a masinál hangtalan üzemmódra állította), aztán továbbmegy, és reméli, hogy a képek elfogadhatók lesznek.
Otthon aztán kiderül, hogy az eredmény részben megfelelt a várakozásainak, mert a férfi elfogadható, a háttér pedig kellemesen elmosódott, de a hölgy arca sajnos életlen lett. Ilyenkor segít a Luminar Neo Supersharp opciója, az arcélesség kiemelésének becsekkolásával. Igaz, egy kissé túl művi lesz tőle az arcbőr, de még így is jobb, mint meghagyni életlennek. Bár ki tudja. Mindenesetre itt az eredeti is, arckiemelés nélkül.
Önök szerint melyik a jobb?